TENYÉRNYI
FELHŐ
Budai Zsolt
Lesz-e
oktatási rendszerváltás az egyházban vagy marad minden a régiben? Bibliaiskolák
és főiskolák ma is a porosz oktatási metódusok árnyékában nyögnek.
Az értelemnélküliségre szoktatás, a fölösleges információk, elavult gyakorlati
ismeretek nem segítik a hatékony szolgálóvá válást. Nézzünk szembe néhány
akadályozó tényezővel!
A
múlt szaga: a konzervált oktatás
Egy főiskolán
jártam, ahol az egyik hallgató szomorúan mesélte, hogy komolyan küzdenie
kellett az „elalvás démonával”, (neki azt mondták az az)
miközben az általa is tisztelt előadó idegen szavakkal és jelentésükkel altatta
a nagyérdeműt már vagy félórája. Ettől már csak az
fárasztóbb, ha olyan emberek tanítanak, leporolva jegyzeteikről a port, akik az
életükben megfáradtak, és talán maguk sem hiszik, hogy amit állítanak, azok
igazak vagy működésképesek.
Elgondolkodtam: Vajon velük van a baj?
Vagy ők is csak áldozatai egy képtelen rendszernek? Már őket sem készítették fel, mert nem is
volt miből, nem fejlődtek, és talán nem is várták el tőlük? Ennyi lenne csak a
hiba? Vagy rajta van a múlt szaga az egészen? Konzervált oktatás?
A konzervatív magatartás olyannak
fogadja el ezt a világot, amilyen, és csak egyfajta status quo
fenntartásán serénykedik, a túlélésért küzd, tovább és tovább mentve magát.
Az emberi társadalom lejtőn van,
tudjuk, hogy minden a romlás felé halad, és az idő nem nekünk dolgozik. Ha az
emberek nem szánják el magukat a beavatkozásra; nem készek a változtatásra, a
kockáztatásra, az új dolgok létrehozására, akkor előbb-utóbb komoly baj lesz.
Saját korunk, társadalmunk ezt kiáltja felénk, nézzünk szembe a tényekkel! Ez
lesz az oktatással is, bukdácsol, bukdácsol, és a végén elesik.
A baj ott van, hogy Európát újra és
újra gúzsba köti valami babonás tisztelet a múlt iránt.
Nem baj, ha tudjuk, hogy ez a római
szellem újra-újraéledési kísérlete, ami nem ért véget a korai kereszténység
térhódításával a II.-
Jó, ha látjuk, hogy nemcsak a pogány
védőistenek és keresztény szentek összemixelése folytán alakult ez így, hanem
volt egy közös gondolkodási alap, amire mindez ráépült: a római modell.
A római gondolkozás
lényege, hogy ami megtörtént; a tapasztalat, a múlt, az élet mintegy
mintadarabja további modellként szolgál. Ebben a kor adja az érettséget, minden
nagyság és tekintély ebből fakad. A hellén humanizmus és Róma hite egyesült
abban, hogy a bölcsesség, az intelem, mintegy az öregkor adománya, mint ős
eszménykép követhető a ma élők számára. A római-keresztény civilizáció hosszú
évszázadokon át kárát látta ennek, mert az ősöket minden esetben szellemi és
politikai kapaszkodóként használta, és ezzel az utódokat félrevezette.
Tekintélybe emelni, vezérlő példaképnek
tekinteni embereket a múlt tisztelete alapján, és ezt kombinálni vallási és
kulturális hagyományokkal nagy hiba.
A mai modern oktatás európai folyamatai
nem kezelik ezt a problémát, hanem új és új módszereket helyeznek rá a régi
alapra. A legtöbb főiskola és egyetem ezért nehezen birkózik meg a
„szolgáltatási oktatás” gondolatával, mert természeténél fogva nem tud másképp
gondolkodni, és nem is akar lemondani sem a tekintélyről, sem a szent
hagyományról. Ez Róma öröksége.
Hallgatóként: több éves folyamatos szorongásra kell
felkészülni
A legtöbb hagyományos egyetem és
szeminárium meg van fertőzve az Európára jellemző porosz
oktatási hagyományokkal, ami a múlt elméletére és gyakorlatára, az
emberi nagyságok tekintélyére, a hagyományra, az elmére, a magolásra, a
teljesítmény-centralizmusra épül.
A
főiskola értékes időt veszít el azzal, hogy az elméleti tudás ismételgetése
miatt lassú iramban, mindenféle katakombákon keresztül oktatja a diákokat,
miközben a gyakorlati, a valós életben megjelenő aktuális problémákra nem
készíti fel őket. A hallgatók hamar belebonyolódnak a részletekbe, nem is
látják át az egészet, pl. hivatásuk és szolgálatuk helyét a világban, és alig
várják már, hogy a vizsgák stresszein átjutva sikeresen és rövidesen mindent
elfelejtsenek.
A lekezelő, és
kioktató, sőt megszégyenítő tanári magatartás ragadós következménye az utálat,
ami nemcsak az előadó személyét érinti csupán, hanem a téma, a munka, az
együttműködés további lehetőségét is elutasítja a hallgatóban. Több éves
folyamatos szorongásra kell felkészülni, mert az új ismeretek befogadása
mellett a tanárok és vizsgák elvárásai, sőt a tekintélyek visszaélései is
komoly félelmeket építenek be a hallgatókba az évek alatt.
Sajnos az európai gyakorlatban sok tekintetben a keresztény egyetemek,
főiskolák is ezt a sémát követik. Nem sok haszna van a hébernek és kevés a
görögnek, ha a való élet problémáival már csak néhányan tudnak sikeresen
szembeszállni. Ha az oktatásban nem a kegyelem, a támogató jelleg, hanem a
büntetésjelleg dominál. Szabad erre felhasználni a vizsgákat és az
érdemjegy-jutalmazást?
Az egyháznak nem
kellene a világhoz idomulnia, mert ahogy a világi képzésben, úgy az egyháziban
sem, - lássuk be, - nem tanultuk meg a munkatársi kapcsolatot, hanem az
előbukkanó lekezelő magatartás elve: a „klérus-laikus egyenlő tanár-diák”
elgondolás alapján kettéosztja az oktatásban részvevőket.
Amikor a tekintély
nem Isten által adatik, hanem agresszióval ki kell vívni, nos akkor már nagy a
baj! De a sor nagyobb, és több dolgot is meg lehetne szellőztetni még, mert az
egyházi oktatás mögött a háttérben ezek húzódnak meg: sokféle kísértés, ennek a
világnak való megfelelés, a versengés, a hagyomány és a mindenre kevés pénz
dominanciája.
Más látás: ők nem egyszerűen hallgatók, hanem Jézus
tanítványai
Az egyházi
oktatásban nem elég megküzdenünk az újraéledő vallási és kulturális hagyományokkal való operálással, a megfeleléssel,
a versengéssel, ez a dolgok negatív oldala, de szükségünk van egy másik,
egészséges, Istentől való látásra is. Egy újfajta érzékenység szükséges, ami a
másikat tartja fókuszban, szem előtt az ő igényeit.
Jézus bámulatosan
látta az emberek szükségeit. Nemcsak szociálisan, mentálisan és fizikailag
gyógyította őket, hanem felismerte azokban a jövő nemzedékét, azokat a
tanítványokat, akik többek a hallgatóknál. Jézus három éves „bibliaiskolája”
célt, tartalmat és hatalmat adott nekik. Jézus oktatási módszere: „az élj
velem, láss bele az életembe, kapj feladatokat és felhatalmazást!”
Ne felejtsük el, bennünk az Ő szelleme
van! Kezdjünk ezzel valamit!
Az egyház egyik nagy hibája, hogy
elsiklott a tanítványok növekedéséhez és fejlődéséhez szükséges elemi
életfeltételek felett, vagy fel sem ismerte azokat.
Az egyházi oktatás kizárólagos célja a
hallgatók szolgálata, méghozzá úgy, hogy kellőképpen figyelembe vegye a
hallgatók belső természetét és szükségleteit. Ha beiratkoztak, akkor van
valamilyen vágyuk, és ezzel jelzik felénk, hogy egy folyamatában lévő még nem
befejezett emberi teremtmények ők. Akarás tekintetében több van bennünk a
kortársaiknál. Közös felelősségvállalás ez: az életéért, a fejlődéséért és a
gyülekezet növekedésének folytonosságáért is.
Az tény, hogy emberek térnek meg és
születnek újjá az egyházban, felelősségvállalásra hív. Ezért nagy a helyi
gyülekezet felelőssége, mert sokan abban a stádiumban vannak, ahol az élet és a
növekedés egyszerű ténye fontosabb, mint a személyiség tényezője. Táplálással
feléjük a gyülekezetnek kellene szolgálnia. Kikopóban van, de ettől még igaz: a
gyülekezetben a rendszerezett tanítás a legszükségesebb tevékenységek egyike.
A főiskola nem veheti ki a felelősséget a gyülekezet kezéből.
Együtt kell dolgozniuk azokért az emberekért, akik a jövő szolgálói és vezetői
lesznek. Ehelyett némely gyülekezet kritizálja a főiskolákat vagy a főiskolai
szintű képzéseket, pedig gyakran fogalmuk sincs milyen munka
folyik ezeken a helyeken. (Kritizálnak úgy, hogy a gyülekezetükben egy
komolyabb bibliaiskolát sem működtettek!)
Azt gondolom, hogy a gyülekezet egy
részről legyen hajlandó felelősséget vállalni azért a világért, amelybe az új
hívők beleszültettek, és akiket az evangéliummal nemzettek. Ez az ő
kötelességük. A helyi gyülekezet feladata megtanítani a tagjainak azt, hogy
milyen Krisztus követése, és nem egyfajta keresztény világba betagozódásra,
betanításra vagy életművészetre kell kiképezni őket.
Másrészről vannak
azonban, akik már kinőttek a hívőgyermekkorból, és fiatal keresztényként a
felnőttek közösségébe készülnek belépni, ezért a gyülekezetekben kellene egy
terv a közösségben játszandó jövőbeli szerepükről. Ebben segíthet hathatósan a
főiskola, bővítve az elméleti és gyakorlati tapasztalatok felfedezését és a
szolgálatra való felkészülés lehetőségét.
A graduális
képzés azoknak szól, akik a keresztény életükben a korai növekedés szakaszán
túl vannak, és szolgálni szeretnének, mégpedig szakemberekként olyan felismert
készségekkel, amelyek egyrészt személyiségükből, másrészt a felismert
ajándékaikból aknázhatók ki.
Attól, hogy bibliai, lehet modern!
Nemcsak gondolkodásmódjában, hanem
gyakorlatában más képzést kell felépítenünk. A hogyanon sok múlik! Életszagúnak
kell lennie. A főiskolának be kell vonnia az oktatás alakításába a résztvevő szereplőket. Nem zárkózhat el a külvilágtól csak
azért, hogy egy általa kreált tökéletes modellt állítson fel a többiek
ellenében, és hogy szentírásként hirdesse azt mások számára.
A főiskolát nem célnak, hanem inkább
„egy állomásnak”, eszköznek kell tekintenünk a gyülekezetek építése, a
szolgálatok támogatása céljából, hogy erős hatást gyakoroljon az életünkre,
családunkra, a minket körülvevő közösségekre. Oktatási környezetünket tehát
bölcsen kell megteremtenünk, végig biblikus és praktikus befolyás alatt
tartani, hogy jó irányba változzon az Egyház a helyi gyülekezetekben. Ezért a
hallgatóknak a tárgyi tudás közvetítése mellett szem előtt kell tartani olyan
készségek és kompetenciák fejlesztését, mint az új ismeretek befogadására,
megértésére, alkalmazására való gyakorlottság; a rugalmasság és
alkalmazkodóképesség; az együttműködési és közvetlen kommunikációs képesség; a
problémamegoldó készség, döntéshelyzetek önálló kezelése; a kreativitás; a megbízhatóság,
ill. az írott modern kommunikáció alkalmazásának képessége, fogalmak, értékek
megértése, tolerálása ill. alkotása.
Az oktatás- és tanuláselmélet
forradalmasítása szinte kötelező. A tanulás korszerű felfogása, ami engedi a
személyiség értékeit kibontakozni, bevonja őket az együttműködésen alapuló
tanítási stratégiákba: a csoportmunka, a projektek (egyéni-, páros-, ill.
csoportos), a társas befolyásolás területein.
Tegyük ezt hiteles tanárokkal, akik
tudják, hogy miről beszélnek, mit miért oktatnak; korszerű tanagyaggal és aktív
kommunikációval.
Célunk, hogy az Isten országának
prioritás alapú szemlélete, a biblikus sáfárság gondolata, valamint a személyes
szolgálati motiváció minél nagyobb teret kapjon a tanítás-tanulás folyamatában,
és hatékonyabbá tegye azt.
Az egyházi oktatásnak véleményem
szerint problémamegoldás-centrikusnak, projekt alapúnak és csoportmunkára
késztetőnek kellene lennie. Mindezekhez segítségül használva a korszerű
oktatástechnológiát; a képi médiát, a digitális tananyagszervezést, a
távoktatást és a forráshasználat különböző módjait: könyvtár, internet,
adatbázisok, prezentációk sokszínűségét. A preventív és problémaközpontú
bibliai tanítás: a felfedezés, a kutatás és a számítógép használata illeszkedik
a mai kor megváltozott környezetéhez.
Egyik oldalon nemzetközi összefogás, másik oldalon te,
mihez kezdesz vele?
Az amerikai Southern
Bible Institute and Seminary, a skót
Logos-European College, valamint a magyar Logos-Hungary Keresztény Főiskola
társulása abból a célból jött létre, hogy az egyházi tanulmányi megújulás egyik
eszköze legyen Isten kezében. Megújulás azért, hogy visszavigye Krisztus Testét
az eredeti mintához, az Ige kutató szeretetéhez, hogy értő és hatékony
közösséget hívjon létre nemzetünkben.
Hogyan tudja az Ő Egyháza bemutatni
királyságát a társadalom minden területén?
Úgy, hogy „mindenkit minden módon”
tanítani kell!
Ebbe a jézusi
munkába hívunk pásztorokat, gyülekezeti elöljárókat és tanítókat, valamint
bibliaiskolai gyakorlattal rendelkező oktatási szakembereket, akik szeretnének
többet tenni szeretett nemzetünkért!
Egyrészről minden évben meghirdetjük a
„BA Bibliai Tudományok” teológus szakot, ide várunk odaszánt
teológushallgatókat, akik a közösségükben játszandó jövőbeli szerepükkel
tisztában vannak, és a személyes elhívásukat szívesen bővítenék elméleti és
gyakorlati tapasztalatokkal; másrészről pedig keressük az együttmunkálkodást
helyi gyülekezetekkel, akik maguk is Isten- és útkeresésben vannak, amennyiben
vannak a céljainkkal egyetértő személyek és csoportok.
Amennyiben hallgatóként vagy tanárként
tevékenyen szeretnél hozzájárulni a magyar egyházi közösségünk sikeréhez, ahhoz
a modern reformációhoz, amire az oktatási területen Isten lelkesít minket;
kérlek, keress meg bennünket!
Kapcsolódó oldalak:
Felvételi Bibliai Tudományok szakra
BA Bibliai Tudományok programismertető
Logos-Hungary
Alapítvány 2008.